Visszanéző...

Jó napot/estét kívánok Hölgyeim és Uraim. Szeretettel köszöntöm Önöket a Galéria' 13-ban!

Valahogy így kezdődik majd' minden megnyitó. A tiszta, átlátható terek, a csupa élet természetes fény melletti világító testek jéghideg özöne, tévés kamerák és ordítóan csúf lámpáik, kattogó fényképezőgépek, és a várakozó tekintetek özönében állnak a mindenkori szereplők. A Galéria sokat tapasztalt "háziasszonya", a boldog - szorongó - merengő - meghatott művész, és a megnyitót jegyző itész. Talán Ő a legbiztosabb a dolgában. A szereplők, közreműködők is nyugodtabbak, hiszen Ők csak elemei egy játéknak. Az ünnepi délután és a felszabadult est többnyire sikerrel zárul. Hosszú - hosszú évek óta szép sikerrel, boldogsággal. Persze majd az elkészült film leplezetlenül tárol minden erőltetett mosolyt, félszeg mozdulatot, ügyetlen mondatot, lassan felszabaduló örömet. Rögzít mindent, még az idő előtt halott más ünnepét nem tisztelő böffenetét is. Jöhet az értékelés, de nincs sok idő, egy hónap múlva minden kezdődik elölről; más művésszel, másik egyéniséggel, új szereplőkkel, újabb közönséggel, remélt új sikerrel, és ez így megy lassan tíz éve.

Volt időben, Dr. Dávid Ferenc művészettörténész Fertődre menet tette fel számomra a megtisztelő kérdést: ". Mi a fontosabb? A helyieknek, vagy a szakmának akarok-e megfelelni?...." Meghatódtam,és az óta is erre a kérdésre keresem a választ. Persze csak azután, ha már magamnak megfeleltem.

Hosszú út után érkeztem Soroksárra. Már régen tudom, hogy ez nem lehetett véletlen, de most nem ez a történet íródik. Nem az álom valósult meg akkor, amikor a tíz évvel ezelőtti nyáron szervezni kezdhettem azt a galériát, amit igazgatni fogok. Sok-sokévnyi tanulás, művészeti és közigazgatási munkában eltelt idő, vezetői tapasztalat, kitüntetéses magasság, és értelmetlen hivatalnokoskodás után tiszta szívvel, és őrült nyitottan álltam szó szerint is a Hősök terén. Teljesen természetes volt, hogy mindaz, amit az igen híres Miskolci Galériában láttam egykoron Dusza Éva vezetésével, azt most itt, és én fogom csinálni. Naiv voltam. A természetes álom csak évek multával lett valósággá. Harc volt, majdnem igazi, úton útfélen. Csak egyet felejtettek az engem alig ismerők; gáncsoskodásuk még inkább inspirált a munkára. Akik hittek bennem, azoknak már sokszor mondtam, hogy köszönöm. A művészek, akiknek, és akikért a Galéria' 13 lett ez a sokat megélt XIX. század végi épület, ma már büszkén és természetesen tudatják nemcsak a művészvilággal kiállításaik és katalógusaik történetét.

A messzi múltú "falunak", Soroksárnak egy időben már volt kezdeményezése egy kiállító hely létrehozására. A "Kisduna Galéria" a helyi könyvtárban működött. A nagyszámú és híres soroksári zenészek, legfőképp a trombitások mellett jegyzett volt a képzőművészeti tevékenység is. Főleg az amatőr, a "szabadiskolai" munka. Iván Szilárd, majd Bakallár József vezette képzőművészeti körök megszerettették, népszerűvé tették e művészeti ágat. A történelem azonban itt is feltúrta az egyenes utat. A nagy összeborítás a szomszéd kerülettel sok egyéb mellett, a képzőművészeket is másodsorsúként kezelte.

A tizenöt évvel ezelőtti új akarat sok mindent meg akart változtatni. Irtózatos hátrányokat kellett megszüntetni. Néhány éven belül döntés született egy galéria létrehozásáról is. 1997 szeptemberében a Soroksárhoz kötődő, itt született, itt alkotó, vagy innen indult tizenhárom művész bemutatásával elindulhatott a munka. Az időközben megszületett törvényi háttér aztán azt is lehetővé tette, hogy országos szinten is szinte a legelsők között kiemelt közhasznú szervezetként jöhetett létre a Galéria' 13 Soroksár Kht.

Azért született, hogy rendre bemutassa a "Soroksáriak" munkáit. Többüket; Bakallár Józsefet, Budahelyi Tibor Munkácsy-díjast, Molnár Lászlót, Morvay Lászlót, M. Németh Mártát, Pánti Imrét két-két, míg másokat, Bartl József Munkácsy-díjast, Hartung Sándort már három alkalommal állítottuk ki. Bálint István, Bösendorfer Ferenc, Ledniczky Gyula, Antal Lux, Misch Ádám, Rátkay Endre egy-egy önálló tárlattal lepte meg, vagy örvendeztette meg az érdeklődőket. Subecz Gyula, a fiatalon rendkívül biztatóan induló alkotó türelmetlen volt az életben. Nem adott esélyt az önálló megmérettetésre, a másik világot választotta.

A Galéria' 13 kinyitotta a kerület féltve őrzött kapuit nemcsak a fővárosban, de az ország-világ más-más pontjain élő művészek előtt is. A sok különbözőben csak egy volt a közös: legjobb legyen saját műfajában. Önállóan mutatta be munkáit: Baráz Tamás, Bazsonyi Arany, B. Mikli Ferenc, Bráda Tibor, Csizmadia Emil, Deák Ilona, Decsi Ilona, Fehér László, Földi Péter, Gvárdián Ferenc, Gulyás László, Karajz Anna, Karsai Zsigmond, Kárpáti Tamás, Kéri Imre, Kohán Angéla, König Róbert, Lelkes Márk, Mándoki Halász Zsóka, Püspöky István, Maria Schäffer, Somogyi György, Szente Mónika, Takács István, Tóth Menyhért, Varga László, Vecsési Sándor, Vizsolyi János.

A fentieken túl nagyszabású csoportos kiállításokat is rendeztünk. A Tavaszi Tárlat-ok időnként témák köré csoportosultak: A zene; Legkedvesebb műveim. Az Őszi Tárlat-ok a kerület újbóli önállóságát ünneplő, a Galéria születésnapjával egybekapcsolódó Soroksári Napok programsorozat nyitó rendezvényei lettek. Budahelyi Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész ez alkalomra tervezett plakettjét is megkapták a neves szakemberekből álló zsűri által akkor legjobbnak ítélt alkotások létrehozói. A Patak Csoport ötletéből Szín-tézis 1997-2000 címmel megrendeztük a 20x20 Nemzetközi Kisképek Fesztiválját, melynek kísérő programja egy párbeszéd volt a kortárs képzőművészet fontosságáról. Helyi képzőművészek; Bakallár József, Bartl József, Budahelyi Tibor, Hartung Sándor és Molnár László munkáiból rendeztem kiállítást Németországban, Nürtingenben. Azt megelőzően fogadtuk a Galériánkban a németkortárs képzőművészet reprezentánsait. Az Élet-és Irodalom irodalmi és politikai hetilap illusztrációit neves képzőművészek jegyzik. Bemutattunk egy nagyszabású válogatást az ott megjelenő művészek anyagából. 2004-től egyik résztvevője lettünk a Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész által elindított Magyar Festészet Napja rendezvénysorozatnak. Karácsonyi vásárainkon nem csak az Etyeki műhely míves darabjait mutattuk be, de neves képző-és iparművészek egyedi alkotásait ajánlottuk a kerület lakosainak, az érdeklődőknek. Jubileumi születésnapja alkalmából, a kivételt erősítve, bemutattuk a világhíres, Soroksáron élő Bösendorfer Ferenc kitüntetett népi iparművész alkotásait. E sorok írásakor Csizmadia Emil festőművész a Galéria' 13 vendége. A művész, aki még Poór Bertalan tanítványa is volt, tanárként majd festő-restaurátorként szolgálta a magyar művészetet. Művei egyházi, köz-és magángyűjteményekben egyaránt megtalálhatók.

Abszolút természetes volt az önként vállalt feladat, inspirálni az itt lakó, tanuló gyermekeket és pedagógusaikat, hogy időről-időre vegyék birtokba a Galéria' 13-at. A Gyermekrajz kiállítás-ok felhívásai 1998-tól témákat megnevezve íródtak ki: A magyar hon védelme, Szeretet, Kilépünk a papírból, 20x20 2002 Síkban, térben, A játék világa, Ez vagyok én, Fű, fa, virág.. Falakat eltoló hangos sikereket élhettünk át, remélve azt, hogy a gyermekek számára is maradandó élményt szereztünk. A permanens képzőművészeti-pedagógiai munka főváros szerte kivívta az elismerést.

A Galéria' 13 megnyitói jelentős szakmai, és ünnepi eseményekké lettek. Nagy ajándéka a Sorsnak,hogy az e könyvben is szereplő, és más megnyitókat jegyző szakértők mellett megadatott, hogy Supka Magdolna több alkalommal is (Tóth Menyhért, Földi Péter, Kárpáti Tamás) nyitott kiállítást a galériában. A bemutatott képzőművészek megnyitóin más művészeti ágak kiválóságai léptek föl, természetesen soroksáriak is. Kialakult, de ugyanakkor folyton változik az érdeklődők köre. Él a Galéria' 13. Azt kérjük és reméljük Mindenkitől, akitől ez függhet, hogy élhessen is még sokáig.

Sasvári Ilona a Galéria' 13 első ügyvezető igazgatója


Good Evening Ladies and Gentlemen! Welcome to Galéria '13!


That is how nearly all the exhibition openings begin. There are the clear, well arranged spaces, the ice cold stream of artificial light set against the vivid natural light coming through the windows, there are cameras and ugly lamps, clicking cameras and expectant looks. And there they stand, the actual participants of the event: the well-experienced "hostess" of the gallery, the happy-anxious-meditative-moved artist, and the critic, who will open the exhibition. The latter might be the most sure of himself. The performers are also calm, since they are only a part of the game. The festive afternoons and the relieved evenings are usually successful. For many, many years they have been really successful and happy events. Of course, the film will clearly keep all the feigned smiles, the timid gestures, the badly put sentences and the slowly arising joy and happiness. It will record everything, even the burp of that untimely dead who didn't respect others' celebrations. Then the evaluation comes, and the whole process starts over again with another artist, another personality, and other participants, with a new audience, and with the new hopes of success. and this has been going on for nearly ten years.

Sometime in the past, art historian Dr Ferenc Dávid asked me the great question: "What is more important for you? Do you want to meet the requirements of the locals or those of the profession and the colleagues?" I was touched by his words and have been searching for the answer since then. Of course, only when I have already met my own requirements.

A long journey took me to Soroksár. I am completely aware of the fact that it could not have been mere chance, but that is another story. It was not a dream that came true when I started to set up this gallery in the summer ten years ago. After several years of studies and work in the art world and the civil services, having some experience in a leading post, and with some awards and some useless office work behind me, I was standing there, virtually on the Heroes' Square of Soroksár, with a clear heart and an open mind. It was evident, that all I could see in the famous Miskolc Gallery led by Éva Dusza, should be done here and now. I was ever so naive. Quite a few years had to pass until the dream came true. It was nearly a real fight at every step. Yet, there was only one thing that the people, who hardly knew me, forgot: their cavilling and malevolence kept inspiring me. To those, who believed in me, I have already given thanks a million times. Today the artists, for whom Galéria'13 was meant to be in this late 19th century building, are proud to tell others the story of their exhibitions and catalogues

That old "village" of Soroksár had already had some intentions to start a gallery before. The "Small Danube Gallery" was situated in the local library. In addition to the great number of famous musicians, mainly trumpeters, in Soroksár fine arts became important, too. It was especially true for the amateur work in the so-called "free school". The art workshops led by Szilárd Iván and later by József Bakallár made art popular here. Nevertheless, history made the straight road bumpy again. The fusion with the neighbouring district made arts a secondary issue.

The new wish fifteen years ago wanted to change a great many things. There were incredible drawbacks to handle and to bring to an end. In a few years' time a decision was made to set up a new gallery, as well. In September 1997 we could start work by introducing thirteen artists, who were either born who or worked here, or started their career here. In the meantime a new law was accepted, which enabled us to found one of the first non-profit companies in Hungary. That was the Galéria' 13 Soroksár Kht

This gallery was established to show the works of the artists living in Soroksár. Some of them has already had two exhibitions here: József Bakallár, Munkácsy Prize winner Tibor Budahelyi, László Molnár, László Morvay, Márta M. Németh, Imre Pánti; whereas there are also a few, who has had three exhibitions in the gallery: Munkácsy Prize winner József Bartl and Sándor Hartung. Visitors could see one exhibition by each of the following: István Bálint, Ferenc Bösendorfer, Gyula Ledniczky, Antal Lux, Ádám Misch and Endre Rátkay. Gyula Subecz, who began as a great young talent, was impatient in life. He didn't give a chance to challenge, he chose the other world

Then Galéria'13 opened its doors for artists living in different parts of the capital city and the country or even the whole world. There was only one thing in common in the different artists: they had to be the very best in their own genre. On that basis, one-man exhibitions were organised for Tamás Baráz, Arany Bazsonyi, Ferenc B. Mikli, Tibor Bráda,Emil Csizmadia, Ilona Deák, Ilona Decsi, László Fehér, Péter Földi, Ferenc Gvárdián, László Gulyás, Anna Karajz, Zsigmond Karsai, Tamás Kárpáti, Imre Kéri, Angéla Kohán, Róbert König, Márk Lelkes, Zsóka Mándoki-Halász, István Püspöky, Maria Schäffer, György Somogyi, Mónika Szente, István Takács, Menyhért Tóth, László Varga, Sándor Vecsési, János Vizsolyi

We also had some great group exhibitions: the "Spring Exhibitions" were usually given a theme, such as "Music", "My Favourite Works" etc. The "Autumn Exhibitions" have opened the "Soroksár Days" celebrations every year since the district became independent again. The artists, whose works were judged to be the best by a jury of well-known experts, were given plaquettes designed by the Munkácsy Prize winner sculptor Tibor Budahelyi. Based on the idea of the Patak Group, we organised the 20x20 International Festival of Small Pictures entitled "Synthesis in Colour 1997-2000". This exhibition was accompanied by a symposium about the importance of contemporary art. In Nürtingen, Germany I organised an exhibition from the works of local artists: József Bakallár, József Bartl, Tibor Budahelyi, Sándor Hartung and László Molnár. Before we had invited the representatives of contemporary German art to our gallery

The illustrations of the popular literary and political weekly magazine "Life and Literature" are always made by well-known artists. We exhibited a selection of them. Since 2004, we have participated in the events of the "Hungarian Painting Day" that was launched by the Munkácsy Prize winner painter Tibor Bráda. On our Christmas Fairs we introduced the nice works from the Etyek Workshop, and the works of famous artists were also for sale there. As an exception, on the occasion of celebrating his jubilee, we exhibited the works of the world famous folk artist Ferenc Bösendorfer, who lives in Soroksár. Currently, as I am writing this text, Emil Csizmadia's paintings are exhibited in Gallery '13. He was taught even by the famous Hungarian painter Bertalan Poór, and he served Hungarian art first as an art teacher, then as a painter and restorer. His works can be found in churches, public and private collections.

It was inevitable, that we should encourage the children, who live or study here and the teachers, who teach them to use the halls of Galéria'13 from time to time. Since 1998 the children's drawing competitions have been announced with a certain topic each year: "Defending Hungary", "Love", "Stepping out of Paper", "20x20 in Two and Three Dimensions", "The World of Games", "This is Me", "Grass, Tree, Flower.". The success we achieved was immense. We do hope that these events will remain a never-fading experience in the children's hearts and minds. Permanent pedagogical work and artistic education are also recognised all over the capital

The exhibition openings of Galéria'13 have become social events and major professional programmes. It was a real blessing, that in addition to the experts writing in this book and some others a great figure of Hungarian art history, Magdolna Supka held some openings here (for painters Menyhért Tóth, Péter Földi and Tamás Kárpáti). On the opening ceremonies the representatives of other artistic forms performed, and some of them were locals, of course. A circle of visitors has developed, yet it keeps changing from time to time. Galéria'13 is alive. We hope and ask those, who it may depend on, that the gallery can live on for a longtime.

Ilona Sasvári the first director of Galéria'13